Az első 10 mérföld új vadászbakancsban: tanulságok egy balkáni vagy alpesi vadászat előtt
A fejemben valahol a hegy derekán kezdődik az út. A kapaszkodást könnyebben elképzelem, mint a csomagolást, és egy új felszerelés kiválasztása ad valami kézzelfoghatót ahhoz az elképzelt reggelhez. Egy jó bakancs csábító vásárlás. Emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ugyanabban a bakancsban kell majd lejönnöm is, talán jó néhány odakint töltött óra után. A visszaútra ritkán jut a lelkesedésemből, pedig abba is bele kell szólnia, hogy mit veszek meg.
Ehhez a Hillman útmutatóhoz az új vadászbakancs első 10 mérföldjét több rövidebb kiruccanásra osztottam szét. A távolság csak keret, nem ígéret arra, hogy utána minden bakancs be is szokott. A tempót a bakancs illeszkedése és felépítése dönti el. Időt akarok arra, hogy kiderüljön, hol tör kényelmetlenül az anyag, hogy újragondoljam a zoknit, és hogy valódi súllyal is végigmenjek egy szakaszon, még mielőtt külföldre indulok. Ezek a szerény előkészületek ugyanúgy hozzátartoznak egy jól sikerült vadászúthoz, mint azok a részletek, amelyeknek sokkal jobban örülök.
Az 1. mérföld előtt: a megfelelő vadászbakancs megtalálása
A felpróbálás azzal a zoknival és talpbetéttel indul, amelyikben vadászni fogok, lehetőleg a nap második felében, amikor már bedagadhatott a lábam. Mindkét bakancs felmegy. Bent járkálok benne, lépcsőn is fel és le, és lefelé menet külön figyelek. Engem az a kis belső vita aggaszt, ami akkor indul el, amikor megtetszik egy modell: hátha elmúlik az a nyomás. Hátha egy másik méret mindent megold. A férfi vadászbakancsok esetében az előlábon jelentkező nyomás más szélességet vagy más formát kíván; ha a lábujjak elérik az orrát, akkor a hosszt és az előrecsúszást kell ellenőrizni.
Egy webshop nevezheti a kategóriáját férfi vadászbakancsnak, de a megnevezés alig mond valamit a bakancs belső térfogatáról. Nekem az kell, hogy a sarok a helyén üljön, legyen hely a lábujjaknak, és a zárás szorítás nélkül tartson. Ami papíron a tökéletes bakancs, az az én lábamra még mindig lehet rossz. Amíg döntök, tisztán tartom a talpat, elolvasom a visszavétel feltételeit, és nem veszek nagyobb hosszt csak azért, hogy szélesebb legyen. Ez jó pillanat arra, hogy őszinte legyek magammal, még azelőtt, hogy a vásárlás iránti rajongás adná az indokot a megtartásához.
1-2. mérföld: ismerkedés a vadászlábbelivel
Az első útvonalam szándékosan szerény: könnyű, természetes talaj, kevés súly, és egy olyan hely, ahonnan kényelmesen vissza tudok fordulni. Lehet, hogy fejben már a nagy hegyekben járok, de egy új bakancsról a helyi erdei út is eleget elárul. Figyelem, hogyan tör a felsőrész, és hogy minden lépésnél ugyanaz a pont dörzsöl-e. Egy szokatlan érzés még lehet ártalmatlan; az ismétlődő dörzsölés viszont megállást érdemel. A nagy távolságok várhatnak.
Kicsit korainak tűnik az út szélén lehúzni a bakancsot, amikor még alig indultam el. Egy felgyűrődött zoknit mégis könnyebb ott rendbe tenni, mint följebb. Kisimítom, visszaigazítom a lábat, és továbbindulás előtt egyszer utánaállítok a zárásnak. Közben, amíg meleg a kezem, rendesen megtanulom a zárórendszert is. Abban a vadászatban, amire készülök, lesz elég szokatlan dolog; ezt a néhány mozdulatot inkább már az odaérkezés előtt szeretném a kezemben tudni.
3-5. mérföld: a lényeges tulajdonságok lefelé menet
A következő útvonal kiválasztása előtt megkérdezem a vadászvezetőt, mit jelent ott valójában a terep. Az erdei utak, a mozgó kőtörmelék és a hosszú, oldalazó szakaszok mind más felkészülést kívánnak. Az, hogy „alpesi” vagy „balkáni”, még sok mindenre nem válasz. Egy kezelhető magasságú hegyoldalon azt figyelem, mennyire csúszik előre a lábam lefelé menet, és mindkét irányban kipróbálok egy szelíd oldalazást. A bokatartás az egész illeszkedés részeként érdekel: a felsőrésznek, a zárásnak és a talpnak együtt kell működnie. A magas szár önmagában nem garantálja a sérülés elleni védelmet. Ha az útiterv hágóvasat kíván, akkor a kompatibilitást még a lábbeli kiválasztása előtt tisztázom.
A bakancs talpát is megnézem. Egy Vibram talp többféle gumikeverékkel készülhet: a Megagrip a nedves és a száraz talajra készült, az Arctic Grip pedig kifejezetten a nedves jégre. A mintázat is számít; a mélyebb, egymástól távolabb álló bordák segíthetnek a sárban. Egyik sem teszi biztonságossá minden felszínt. Azt szeretném, hogy a tervezett teher alatt a nehéz terepen is elég stabil legyen és megtartson, de nem feltételezem, hogy a lehető legkeményebb talp mindenkinek jó. A nedves gyökereken akkor is lassítok. Bármennyire bízom a tapadásban, a saját megítélésemnek is hagyok helyet.
6-8. mérföld: vízálló vadászbakancs a nedves fűben
Egy nyirkos reggelen felveszem azt a nadrágot és kamáslit, amit az útra szántam. Megnézem, hol áll a nadrág és a kamásli alja, miután kapaszkodtam vagy alacsonyabb akadályon léptem át. Könnyen a vízálló bakancsra figyel az ember, és megfeledkezik a felső nyílásáról. Mivel kiszámíthatatlan időjárás vár rám, az egész ruhakombinációt mozgásban akarom látni. A modellre megadott vízállósági határokhoz tartom magamat, és nem a látható felsőrész alapján ítélem meg, meddig merülhet vízbe.
Otthon még szárazon megvizsgálom a zoknit. A szár felőli nedvesség egészen más irányba indítja a keresést, mint a terhelés utáni általános átnyirkosodás, bár egyik sem bizonyítja az okot. A láb szárazon tartása éppúgy a pára kezeléséről szól, mint a kívülről érkező víz megállításáról. Tisztítás közben végignézem az anyagokat, a varrásokat és a széleket. A teljes szemcsés bőr tartós lehet; a körbefutó gumiperem védi a felsőrészt a koptatástól. Még az egy darabból szabott felsőrésznél is érdemes közelebbről megnézni a felépítést. A minőséget ilyen részletekből olvasom ki, nem abból, hogy szép-e a kidolgozás.
9-10. mérföld: a teljes vadászfelszereléssel
A csomaglistám teljesen észszerűnek tűnik, egészen addig, amíg súlya nem lesz. A víz, a távcső, a tartalék rétegek és az apróságok mind hozzátesznek. Fokozatosan építem fel ezt a terhet, aztán ismerős terepen viszem végig a vadászfelszerelést. Egy jól ismert lejtőn könnyebb észrevenni a változást: az előláb alatti nyomást, a megmozduló sarkot vagy azt, hogy rövidebbet lépek, mert kerülök egy kellemetlen érzést. A megfelelő lábbelinek ezt a megterhelt járást kell kiszolgálnia. Nem sokat ér a letekert távolság, ha már bicegek.
Aztán megállok egy alkalmas helyen. Ezt a megállást tudatosan be kell iktatnom, mert a járás hasznosnak érződik, az ácsorgás meg csak megszakításnak. Közben a várakozás viheti el a nap nagy részét. Ahogy csökken a mozgás, úgy lesz egyre érezhetőbb a nyirkosság, hidegben különösen. Egy rövid megállásból csak az első benyomás jön ki a kényelemről; egy téli lesen eltöltött órákat nem tud visszaadni. A hosszú vadászatok előtt a mozgásról és a várakozásról is valós képet akarok, mielőtt kimondom, hogy jó a felszerelésem.
Férfi vadászbakancs választása hajtóvadászatra
Egy hajtóvadászat előtt először arra kérdezek rá, mi lesz a feladatom. A hajtókkal menni és a lőállásban várni ugyanannál az előrejelzésnél is egészen mást kíván. Amikor férfi vadászbakancsokat hasonlítok össze, a bemenetelt és az egy helyben töltött időt együtt veszem figyelembe. Egy mozgalmas őszi napon a komoly hőszigetelés soknak bizonyulhat. Egy hosszú téli várakozás már más mérlegelést érdemel. Az időjárás számít, de a napot nem írja le önmagában a hőmérséklet.
A bélelt bakancs segít megtartani a test melegét. A Thinsulate csak egy példa a lábbelik hőszigetelésére, nem olyan anyag, amit minden modellben feltételeznék. Ahhoz, hogy meleg maradjon a lábam, a hőszigetelés mellett a párát és a maradék helyet is számba veszem. Egy vastagabb zoknitól már szűk lehet a bakancs. Engem is vonz a több meleg nyugalma, de a végén az egész összeállításnak a bemenetel alatt is kényelmesnek kell lennie. A kiszámíthatatlan időjárás miatt ezt a kompromisszumot érdemes még indulás előtt végiggondolni.
Hol van helye a gumicsizmának a csomagomban
Megértem, ha valaki egyetlen párral szeretne mindent letudni. Kevesebb a csomag, és kevesebbet kell szárítani. A feláztatott, vizes bemenetelekhez mégis érdemes számolni a gumicsizmával, feltéve, hogy az adott modell szabása, tapadása és kényelme megfelelő. Megkérdezem a vendéglátót, hogy az útiterv összeköti-e a hosszú hegyi gyaloglást a vizes, egy helyben töltött napokkal. Ez indokolhat két párt is. Azt, hogy egy lábbeli mire használható jól, a felépítése és a rendeltetése határozza meg; az anyag önmagában nem dönti el a választást.
A vadászút előtt a használati útmutató szerint megtisztítom és megszárítom a lábbelit, közvetlen hőtől távol, és átnézem a talpat meg a zárást. Ha valahol továbbra is kényelmetlen, arról újra beszélni kell egy felpróbáláson. Azt a zoknit és talpbetétet csomagolom be, amelyik bevált, és ellenállok az utolsó pillanatban jött, kipróbálatlan újításnak. Számomra az a legnagyobb kényelem, ha a terepre és a vadászatra tudok figyelni, és nem a bakancsomat igazgatom folyton. Remélem, ezek a rövid kirándulások pontosan ezt a különbséget hozzák. Jó vadászatot!
Részvény: